Funny Side

Budapesten egyik kedvenc helyem a korábbi Felszabadulás tere, hiszen minden nap legalább kétszer járok erre kötelezettségeim miatt, itt találkozik a legforgalmasabb busz és a legforgalmasabb metró, a piroshetes és a kékhármas, és innen indul a váci utca is, azaz rengeteg jó csaj jár-kel errefelé a nap minden percében, felszínileg is igen kellemes miliő fogadja azt, aki errefelé jár: régi építésű házak, hangulatos vendéglátóhelyek, sok növény, néhány fényreklám festői látvány a Gellérthegy északkeleti oldalára, valamint nagy ritkán tüntetés, motoros-, és szemétblokád és ki ne hagyjuk a földön tócsákban álló, émelyítő fertőtlenítőszert, meg a könnygázt. Na De Erről Majd Máskor… Talán.

A kellemes miliőhöz azonban hozzá tartozik, hogy a hely nagy forgalma miatt könnyebb kellemetlen fazonokba ütközni, és itt most nem a szórólap osztogatókra meg a maffia által az aluljáróba állított nyomorék/sérült/idős/gyerekes/egyszerre mind személyekre gondolok. Tehát lássuk:

Taplóparaszt BKV-ellenőr

Mielőtt azonban hozzákezdenék, vallomást kell tennem.. Tilosban jártam. …és tilosban járok még mai napig is. Történt ugyanis, hogy tárgyhó második napján lejárott BKV bérletem vala, én pedig lustaságom okából nem váltottam ki a következő harmincnapos cetlit. A nemes esemény, amely kiváltotta belőlem ama ingert, hogy leírjam sérelmemet, pedig tárgyhó tizenegyedikén történt. Nos, éppen tartok felfelé a mozgólépcsőn zenefülben, deazért hallom, hogy hangosbemondóval bekiáltják, hogy „vegyük.elő.a.jegyet.bérletet, mert.kallerek.vannak.odafönn, és.kérik.hogy.mutassuk.meg” blabla. Nem volt mit tennem, hardcore-ferenciek-tere-felhasználóként már kotortam is zsebemben a tárcám után kutatva, szűk tíznapos rutinnal, kesztyűmtől kétszeresére dagadt ujjammal gondosan letakarva a piros tollal befirkált hónap/nap jelzést. A mozgólépcső tetején látom, hogy az általában négyfős csordákban vadászó állatfaj nem a hagyományos kettőbaloldal-kettőjobboldal zsákmányszerző felállásban várja áldozatait, hanem a sokkal fejlettebb, négyfelé-osztjuk-a-távolságot-a-kapu-két-széle-közt formációban. Nincs mit tennem, muszály mennem, mert visz a tömeg, megpróbáltam a legszánalmasabban kinéző kallernél (nem)bemutatni a bérletemet, jó mélyen tartva azt, hogy a vadállat még véletlenül se tudja azonosítani rövidlátó kukkereivel. Ám ez a kaller nagyon furfangos kaller volt ám! Mancsaival megfogta pénztárcám csücskét, és közelebb próbálta azt húzni pofázmányához. Én sem voltam rest, nem akarok könnyű prédává válni, így egy határozott mozdulattal rántottam egyet a tárcámon, majd sietős léptekkel továbbmentem. A kaller hangos „HÉNA!” csatakiáltással próbálta felhívni vadásztársai figyelmét/megijeszteni áldozatát, aki jelen esetben én voltam. Hát ennyi.

Konklúzió: nem, nem a bkv-ellenőrzéssel van a gondom, már megszoktam, és tényleg, szűrjék ki az olyan blicelő faszokat, mint például én, azzal sincs baj, hogy meg akarja nézni bérletem érvényességét, mert ez a feladata, az se baj, hogy meg akar büntetni (illetve jogilag és erkölcsileg igen, de erről, és ennek kijátszásáról majd később szónoklok). De hogy képzeli egy ilyen lecsúszott értéktelen senki, (meg úgy bárki), hogy hozzáér más pénztárcájához?? Ki adott neki erre felhatalmazást?? Honnan veszi a bátorságot?? Meg úgy egyébként is, nem mondták még neki, hogy nem.vagy.te.egy.kicsit.kabd.be.a.faszom??

(nem csak) Erkölcsileg inkorrekt Greenpeace-es aktivista

Szintén a Felszab téren történt az eset, pont az aluljáróban. A történethez azért annyit tudni kell, hogy rendszeres barátnő híján és (ismét) lustaság miatt ritkán szoktam borotválkozni, és az esetek 75 százalékában azért igencsak vastag borostával járom az uccát két cével. Egy amúgy is rövidnek ígérkező napon egy órával hamarabb végeztem, így jövök föl a metróból, zenefülben, látom hogy zöldkabátos kiccsaj két csével, integet, álljak meg. Jó mind1 megállok, zeneki, úgyis olyan sok az időm, hogy nem tudok vele mit kezdeni… Kiccsaj magyaráz, hogy „adjam meg neki a telefonszámom a postacímem meg az emailcímem, és majd ők küldenek nekem leveleket a tevékenységükről” vagy valami ilyesmi.. Én kis naiv, gyanútlan megadom neki az adatokat, mondván a jól tájékozottság sosem árt. Aztán szép sztori, hogy a „Heim Pál gyermekkórháznál a kisgyermekek fejmagasságában magasabb légszennyezettséget mértek, mint emberi fejmagasságban”, szörnyűlködünk együtt egy sort, majd megkérdezi, hogy „szerintem hogyan lehetne csökkenteni a közlekedési légszennyezést”. Én okos kisdiákként emlékszem az angolórára, amikor ez volt a téma, úgyhogy adagolom a tudásanyagot, amit a suliban öntött belénk a tanerő: Bicikli, gyalog, görkorival, tömegközlekedési eszközökkel, ha megosztjuk mással a kocsinkat. Csajszi csodálkozik, hogy „hűdemilyen okos vagyok”, majd megkérdezi, hogy „és mennyivel szeretném támogatni a szervezetüket?”

-WTF??? Erről nem volt szó te ribanc!! Leginkább semmivel! – mondtam volna, ha nem lennék nagyon jól nevelt gyerek, így gondoltam ő is inkorrekt volt, és későn ismertette a játékszabályokat, nekem sem gáz ha belehazudok a pofájába – Nem megy mostanában túl jól nálunk a háztartás blabla, így mondjuk egyszer ezer jó magyar forintot nem sajnálok a környezetvédelemre költeni – mondtam olyan sajnálatraméltó pofát vágva amilyet csak tudtam.

Azért megpróbálkozott „2500 forintot nekem bizony havonta tejelnem kéne a GP-nek, biztos nem tudom előállítani? – Biztos!”

De a kiccsaj még mindig nem adta fel: „Biztos van valami, amit fel tudsz adni a környezetedért, mondjuk eszel-e cukorkát? – Nem, fogyózok – Nem iszol kólát? – Nem, (b*zmeg) fogyózok – Nem dohányzol? – Nem – Nem iszol alkoholt? – Nem (dehogynem, csak eszem ágában sincs az alkoholra költött pénzemet neked adni) – Nem jársz bulizni? – Általában haverokhoz, oda meg nincs beugró (meg általában a legjobb szórakozóhelyekre, amikor csak tudok, és van társaság :D).” Kezdett szürreálissá válni a helyzet amikor megkérdezte: „És borotvahabot szoktál vásárolni? – Nem apámét használom (ami így is van)” – válaszoltam gyanútlanul… ekkor nála elszakadt valami, és hangos nevetésben tört ki. Bele telt pár másodpercbe mire leesett a tantusz: viccet csinált belőlem egy Greenpeace aktivista… Ekkor fogtam magam és faképnél hagytam, hát egészségére röhögjön csak. De komolyan, mit képzel ez magáról? Hogy gondolja, hogy előbb indítja el a játékot, de csak a játék közepén ismerteti a játékszabályokat? Ha fordítva teszi, akkor nem raboljuk egymás idejét, és azidő alatt még legalább hárman utasítják el. Ha azt mondom, hogy nem, akkor miért nem érti meg, hogy nem?? Ha kétszer mondom hogy nem, akkor miért nem érti meg, hogy nem? Ha sokszor mondom, hogy nem, akkor miért nem érti meg, hogy nem?? Hogy képzeli, hogy megszégyenít, kellemetlen helyzetbe hoz másokat? Pláne hogy ezt olyannal teszi, aki szívességet tett neki, hogy meghallgatta a papolását, és az idejét szánta rá? Meg úgy egyébként is, nem mondták még neki, hogy nem.vagy.te.egy.kicsit.kabd.be.a.faszom??

amúgy rá tudnék szánni kikúrt 2500 forintot havonta a környezetvédelemre, de inkább költöm a pénzemet a saját szórakozásomra, mint egy teljesen ismeretlenére

Ma nincs grátisz, mert így is sokat írtam, meg amúgy is késő van már...