tanulok persze…. bullshit… rájöttem hogy szar érzés egy bejáratott rutint félbehagyni, pláne ha az a bulizás. hiányzik a partihangulat. a minden lehet érzés.. így hát valamivel pótolni kell, leginkább zenével lehetne. hallgattam a rise fm-et, hogy kapjam egy kicsit a trance érzést. de most nem ez kellett. ja igen, milyen zenét is szeretek? magamat leginkább alteresnek nevezném (bár nem szeretem, ha valamit kategorizálunk), és nem azért mert csak alteres zenét hallgatnék, hanem mert annyira alternatívan variálom a hallgatott zenei stílusokat. jó persze altert is hallgatok, mert imádom, de ezektől teljesen eltérő műfajokat is. diszkópatkány trance, bőgatyás hiphop, izzadós rock… jöhet minden… ja és észrevettem, hogy kifejezetten vonzódom a női vokálos zenékhez. ting tings, paramore, lily allen, css, ladyhawke.

 

szóval a trance érzés most nem elégítette ki eléggé vágyaimat. ma reggel felkeltem, tanulnom kéne. semmi kedvem. előző este sokáig dumáltam msn-en alig aludtam vagy öt órát, azt is elég rosszul, sokszor felriadva, inkább nyissuk a napot zenével. MTV-n üdesüss, a legfrissebb zenékkel, VH1-on párhuzamosan 2009 top10 flipside so far. ütős zenék, kevert stílusokban, pont ahogy szeretem. beugrott hogy basszus, mi van velem, mostanában nem is hallgatok zenét!! nem töltök le egész albumokat, csak bejelölgetem youtube-on ami tetszik. na ez kevés, ideje rajta változtatni, le kell szedni egy-két albumot. alteres hangulatban vagyok, most nem jó az, amit eS haverom dobott össze nyugis hiphop jelzővel.. mi legyen? hirtelen beugrott háromféle zene. lily allen, the asteroids galaxy tour, wombats. ilyen sorrendben le is töltöttem, és elkezdtem hallgatni őket.

 

szóval lily allen, új lemezzel jelentkezett február közepe-felé. már vártam, mert korábban is szerettem a kis szókimondó, pikáns, ütemes és pörgős ugyanakkor kicsit lazulós hiphopját, és az új zenéje, amivel jelentkezett, az album előfutára egészen tetszetős kis zene volt, úgy éreztem, hogy ez jó lesz. azonban amire megjelent, kicsit elfeledkeztem róla, úgyhogy van mit bepótolni.

 

 

ennek hangulatában nyitottam a zenei napomat lily allen: It’s Not Me, It’s You című művével. hát mit mondjak, teljes csalódás, gyakorlatilag nem emlékszem rá, hogy hallgattam volna a zenét, és a fejemhez kaptam volna, hogy bazkiii mi ennek a számnak a címe mert annyira bejön.. elveszett a régi hangzás, ami miatt szerettem lily zenéjét, lement a teljes lemez, és nem emlékszem belőle semmire.

 

ezek után hatalmas felüdülésként hatott a The Asteroids Galaxy Tour nevű formáció Fruit című albuma. rájuk úgy lettem figyelmes, hogy az MTV az MR2 és a RadioCafé is adta már a számukat, az Around The Bend-et, aminek elsőre megtetszett az üteme, a hetvenes éveket idéző, mégis modernizált hangzása, és leginkább az alapja, meg hogy női vokál...

 

 

az egész lemez ilyen, jó ütemek, jó zene, jó ének, slágeres dallamok, tényleg szuper.

 

egy negatív egy pozitív után álltam neki a szigeten is járt wombats zenekar albumának meghallgatásához. már tavaly is tetszettek a futtatott számaik, a Let’s Dance to Joy Division és a Moving to New York.

 

 

ez a zene kicsit olyan mint milán (aka szerblisztes). hogy milyen is milán? nem tudom, nem ismerem jól, sose ismertem őt jól, de annyi biztos, hogy nem komplett (és ezt tessék bóknak venni). ez a zene is ilyen, kicsit őrült, kicsit pörgős kicsit táncikálós, kicsit ugrálós. nem rossz, de nem fogom mostantól minden nap és minden este ezt hallgatni

 

levezetésképpen a ting tings megy most a háttérben, ez a zene telitalálat, a 10 számos lemezről csak egy van ami nem tetszik, a többi mind nagyon bejövős.

 

és miközben hallgatom ezeket a zenéket az jut eszembe, hogy jajj de hiányzik a zöld pardon… aminek a fílngjét semmi nem tudja visszaadni, és ami most nyáron már nem lesz a régi, miután kitiltották a 18 éven aluli gyerekeket. nem mintha annyira hiányozna majd az általános iskolás korosztály, csak én már így ismertem meg a zöld pardont, és így is szerettem bele. azok a szép emlékek, életem első bulija, aztán később az első részeg bulim, a nagy csocsózások, csajozások, flörtök, a foci-EB-n a spanyol olasz meccs, amikor Casillas kivédte a digók szemét, és kiejtette őket, a változatos zene, az olcsó koncertek… sokan mondják, hogy igénytelen a hely. nemtudom, nekem tetszik. lehet, hogy én is igénytelen vagyok akkor? nem tudom, ezt mondja meg más. ha igen, akkor nem is zavar, én szeretem ezt a stílust, és ha már csak pár ember is el tud fogadni, és képes szeretni, akkor már megéri..

 

Kicsit olyan eS-es lett ez a bejegyzés, de nem baj, egyszer-egyszer belefér

 

és honnan indult ez az egész? a zenétől.

mert a zene nem csak éltet.

hanem inspirál, s megihlet,

hiszen zene nélkül nem is

igazán élet az élet.

 

ez a post a bizonyíték.